Qri szemszög:Erős fejfájással ébredtem és mikor kinyitottam szemeim ijedten néztem körbe. Még is hol vagyok? És mi a francot csinálhattam múlt éjjel? Csak nem?Úristen...Ugye, nem egy fiú? - ugrottak fel a kérdések sajgó fejemben.
Végignéztem a szobán, ami egyáltalán nem volt ismerős és ez csak még jobban elérte, hogy aggódjak. Qri csak semmi pánik. Inkább próbálj visszaemlékezni a tegnapra - mondtam magamban és így is tettem. Az biztos, hogy apával veszekedtem és inni mentem. Ah...úgy fáj a fejem így nehéz emlékezni. Na, tehát italoztam egy bárban. Találkoztam Kyunggal és valami szőkével. Mi is volt a neve? Zoci?Ja nem. Gondolkozz! Megvan Zico és beszélgettem is vele azt hiszem, de ugye nem nála vagyok? Basszus, én nem akartam vele, hisz azt se tudom jóformán ki az. Ezt nagyon elcsesztem, de most hogyan tovább? Nem akarom, hogy könnyű nőcske legyek mások szemében akit könnyen levesznek a lábáról.
- Felébredtél? - nyílott az ajtó mire rémülten meredtem az érkező személyre, aki nem más volt, mint a szöszke. Mikor közelebb lépett én ijedtem próbáltam hátrébb mászni az ágyon, de a falnál tovább nem jutottam. - Nyugi, nem bántalak csak hoztam gyógyszert, mert a tegnapi után biztos másnapos vagy. Eléggé kiütötted magad - magyarázta mialatt egy pohár vizet és egy pirulát nyomott a kezembe.
- Mi történt tegnap? - kérdeztem feszülten. Igaz sejtem mi lehetett, de jobb ha előbb hallom az egész esetet mint utóbb.
- Csak túlzásba vitted az alkoholizálást és bealudtál a bárban, de Kyung és én hazahoztunk.
Szavai hallatán kicsit nyugodtabb lettem, viszont akkor ő is itt van? Nem is kellett ezt már megkérdeznem, ugyan is aggódva csörtetett be a szobába.
- Qri, felkeltél? Ugye nem mondott semmi baromságot? Én nem alszok alsógatyával a fejemen, csak kitalálta... Nehogy higgy neki! Amit kérdez is csak kamu - hadarta, mire én és Zico is elnevettük magunk.
- Kyung...nem mondtam el, de ezt már nem magyarázod ki - mondta mialatt szétröhögte a fejét. Bár ahogy elképzeltem, hogy úgy alszik én is újra rákezdtem.
- Ugyan olyan normáltalan vagy mint régen - kuncogtam. - de ne szívd mellre bírlak ám.
- Ez nem vicces...belegázoltatok a lelkivilágomba - mondta durcásan, viszont végül elnevette magát.
- Fiúk! Köszönöm, hogy gondomat viseltétek, viszont most már nem szeretnék a terhetekre le...
- Na és még is hova a bánatba akarsz menni - vágott közbe Kyung, mialatt komoly tekintettel nézett rám. - Haza nem fogsz menni azt tudom.
- Mi? Ezt még is honnan veszed? Bár a tegnapi után tényleg nem kéne. Várjunk...basszus el kéne indulnom melózni, de a cuccaim otthon vannak. Kyung milyen messze vagyunk attól a kocsmától? - tettem fel a kérdést miután egy sóhaj kíséretében csóválta a fejét.
- Az ivás nem old meg semmit erre igazán rájöhettél már volna. Különben is elég messze van, sok idő lenne míg odagyalogolsz.
- DE NEM! Én haza akarok menni, de nem tudom innen, hogy a búbánatba kerülök haza. Onnan legalább eltalálok. Igaz nincs kedvem megint apámmal találkozni, de valahogy el kell hoznom a cuccaimat. Többet nem vagyok hajlandó vele lenni. Sosem hallgat rám és mindig csak a saját feje után megy. Félek, hogy ez fogja egyszer a vesztét okozni, főleg hogy most valami igen kockázatos ügybe vágott bele.
- Jaaa, hogy a helyzet. Ebben az esetben engedd, hogy elvigyelek - ajánlotta fel a fuvart Zico. - Sőt ha nagyon eleged van apádból itt lakhatsz.
- Nem! Így is rengeteget segítettetek amit nagyon szépen köszönök.
- Tudod mit? Nem kérjük, hanem parancsoljuk, szóval itt kell maradnod - jelentette ki határozottal Park Kyung, de azért megengedte, hogy elhozzam a cuccaim. Mikor beértem a lakásba apa nem volt ott csak egy levél, melyben ez állt:
"Sajnálom...Így lesz a legjobb ezért elfogadtam az ajánlatot. A lakásba többé nem megyek vissza, ha sikerül az üzlet veszek mindkettőnknek egy tehetősebb házat. Addig költözz valamelyik barátnődhöz. Hidd el így lesz a legjobb.
Szeretettel Apa"
Ahogy végére értem a rövid üzenetnek elszomorodtam. Szóval ennyit ér számára a szavam. Nem is gondol rá mekkora kockázat ez, ellenben még is itt hagyott és most már nincs senkim. Igaz
Kyung most ismét feltűnt, de nem lóghatok a nyakán. Amint sikerül keresek egy olcsóbb albérletet és akkor mindenkinek jó lesz. Miután össze szedtem minden fontos dolgomat a fiúk elvittek a munkahelyemre, amíg ők elfuvarozták a cuccom, majd forgatásra indultak. A vendéglőben épp a rendeléseket vettem fel, mikor egy gazdagnak tűnő pacák tért be. Szokatlan ilyen tehetős embereket látni erre felé. Öltözete elárulta, hogy nem kevés a fizetése és komoly állása van. Oda léptem hozzá és az illedelmes köszöntés után asztalhoz kísértem, majd a kezébe nyomtam az étlapot. Amíg kihoztam a többi vendégnek a rendelését addig hagytam időt arra, hogy eldöntse mit kér.
- Sikerült választania? - kérdeztem rá mire bólintott.
- Igen...magát kérem - mondta komoly hangon ami meglepett.
- Elnézést, de csak az étlapon szereplő dolgok választhatóak - magyaráztam, mikor szóltak a másik asztalnál. - Majd jelezzen, ha eldöntötte.
Épp most lett vége az irodások munkaidejének, ezért csúcsforgalom volt. Ahogy vittem az egyik asztalhoz a bort valaki megragadta a pólóm.
- Na kicsi fruska? Biztos nem adod magad? Nekem az is jó, ha a címed írod le és ott majd elleszünk. Nem muszáj neked is belemenned. Csak egy kötél és már is nem lesz ellenkezés.
- Maga őrült! Hagyjon békén - förmedtem rá halkan majd a konyhára siettem ahol a kolleginám épp ragasztotta fel a rendeléses cetliét.
- Kérlek segíts! Egy őrült vendég rám van szállva...kérlek szolgáld ki - súgtam neki és visszamentem kiszolgálni a többi embert. A munkatársam még odajött hozzám megkérdezni, hogy melyik az majd kiszolgálta. Mikor lejárt a munkaidőm és letakarítottam az asztalokat elmentem átöltözni, mikor kaptam egy üzenetet, melyben a következő állt:
"Hánykor végzel, ha szeretnéd elmegyünk érted.
Zico voltam"
Már hívtam őket, hogy válaszoljak, mikor valaki megragadta a csuklóm. A telefon kiesett a kezemből és éreztem ahogy a falnak esek. Drága fekete öltöny...ez az a perverz vendég!
- Kérem hagyjon békén! Megmondtam, hogy nem szeretnék magától semmit - motyogtam mire a falhoz nyomva szorította kezeim. Próbáltam elfordítani a fejem és épp rúgni készültem, hogy el tudjak menekülni, azonban ekkor egy nagy pofon csattant az arcomon.
- Ki engedte meg, hogy kapálózz te ribanc?! Most szépen velem jössz és azt csinálok amit mondok! Vetted? - ordította, de én nem mertem válaszolni, csak álltam mint a cövek, mikor valaki közeledni kezdett. ~
juuuujci dejó ^^ Zoki meg Kyung alvása xxD juuuuj,szegény Qri :( nagyom várom a kövit ^^
VálaszTörlés