Where are you? 0.rész

Qri szemszög:

- Megmondtam, hogy ne menj bele! Túl nagy a kockázat. – ordibáltam ingerülten.

- De…- próbált magyarázkodni, azonban nem hagytam.

- Ha mégse jön össze meg is hallhatsz. Többet ér neked az üzlet, mint az életed?! Tudod nagyot csalódtam benned apa. – csuklott el a hangom. – Arra nem gondoltál, hogy aggódok érted?!

- Sajnálom, de nem olcsó az egyetem és egy csomó számlával meg vagyok csúszva. Ha ez a terv pedig sikerül, akkor mindent be tudnánk fizetni. és meglehetne neked a saját lakás és az autó. – mentegetőzött.

- Ne menj bele akkor se ilyen dolgokba, amúgy is a suli mellett pincérkedek előbb-utóbb összeszedem a pénzt.

- De ha sikerül megvalósítani, amit tervezek nem fog bántani senki.

- Tudod mit? Nem érdekel. – indultam ki könnyeimmel küszködve. – Utállak. – ordibáltam még vissza remegő hangon. Ezt követően kirohantam a lakásból, majd az épületből. Általában ilyen idegesen egy hely van, ahova elmegyek, ha megpróbálom magam lenyugtatni. Felkerestem a legközelebbi bárt és bementem. Helyet foglaltam, majd megszólítottam a pultost. – Egy whiskyt kérek. – Ő egy bólintás kíséretében kiszolgált.

Egymagamban iszogattam, amikor a vállamon böködést éreztem.

- Na, mi van, már nem is köszönsz? – szólalt meg egy ismerős hang.

Megfordultam és nagy meglepetésemre Kyungal találtam szembe magam, aki még középiskolába a legjobb barátom volt. Rengeteget változott amióta utoljára láttam. Azóta be lett festve a haja vörösre és mintha sokkal magasabb is lenne. Miután felismertem egy ölelés kíséretében köszöntem neki:

- Szia, Kyung rég találkoztunk.

- Hali. Akkor még se felejtettél el. –vigyorodott el.

- Hyung, engem be sem mutatsz?  - szólalt meg a mellette álló szőke fiú. Teljesen leesett az állam a lazaságán és a kinézetén. Lehetséges, hogy egy idol? Mélyedtem el nagyszerű megjelenésén, mikor Kyung kiábrándított.

- Ja, igen ő Zico akivel egy bandába vagyok. - mutatott az említett fele.

- Benne vagy egy bandába? Na, mesélj. – húztam felé a mellettem lévő üres széket, ahova le is huppant.

- Sikerült bekerülnöm gyakornoknak az egyik céghez és nemrég debütáltunk. Még mindig ennyire nem figyeled a zenei híreket? Pedig mostanában elég sokat játsszák a számainkat.

- Wow! Akkor mázlim van, hogy ismerlek. És hányan vagytok?

- Heten. De ne csak rólam beszéljünk, veled mi van? – váltott témát.

- Á semmi érdekes. –húztam a szám, majd ordítottam a pultosnak. – Kérek még pohárral. 
A kisasszony gyorsan kiszolgált én pedig legurítottam a torkomon a folyadékot abban a hitben, hogy segít elfelejteni vele apám rossz ötletét.

- Na, ne viccelj! Te, ha gondtalan vagy akkor messziről elkerülöd a piát. Mond, mi bánt hátha tudok segíteni, bár ha így folytatod úgy is mindjárt ömlik belőled a szó – nézett a mellettem lévő pohárkákra. Tudja jól , hogy ha én sokat iszom, akkor mindent kitálalok.

- Mondom, hogy semmi. Ez a whisky nem hat hozzon valami erősebbet.

- Nem fog neki ártani? – kérdezte Kyung haverja.

- Kuss, szöszi a pia segít, főleg ha szar kedved van. – motyogtam. Már éreztem, hogy az alkohol lassan kezd hatni.

Zico szemszög:

Ma hosszú nap volt. Épp az új MV-n dolgoztunk egész nap és elég nagy volt a hajtás, ezért úgy döntöttünk Kyunggal hogy elugrunk kicsit lazítani valami kevésbé ismert bárba. Mikor beértünk a pulthoz egy csinos lányt leszólított meg Park Kyung.

- Na, mi van nem is köszönsz? – szólt hozzá közvetlenül, ami eléggé meglepett, de nem annyira, mint a lány reakciója. Mostanában már nem sűrűn ölelget csak úgy mindenféle lányokat ezért felkeltette a kíváncsiságom.

- Szia Kyung. De rég találkoztunk.

- Hali akkor még se feledkeztél meg rólam. . – örült a fejének Kyung majd közbeszóltam én is.

- Hyung, engem be sem mutatsz? – léptem közelebb. Elmondta a kért személy, hogy ki is vagyok valójában majd el kezdte faggatni a lányt, hogy mi a baja. Eléggé sok italt rendelt a lány és aggódtam érte.

- Nem fog neki ártani? – böktem meg Kyung vállát, amikor a válasz jött, de nem tőle.

- Kuss, szöszi a pia segít főleg, ha szar kedved van.

- Ne is foglalkozz vele! Részegen, ami a szívén az a száján – ekkor a fejéhez kapott. – Lezártam én a kocsit?

- Szerintem nem. Azért nézd meg. – felállt és már megindult volna, amikor még visszafordult.

- És mi lesz addig vele? Nem akarom, hogy baja legyen. Inkább itt maradok vigyázni rá aztán majd valahogy, szerzek másik kocsit.

- Ne szórakozz! Addig itt maradok vele, csak nem harap.

- Biztos? Ha részeg… elég szókimondó típus és be nem áll a szája.

- Leszarom, menj már – hajtottam el végül a legjobb barátomat. Úgy gondoltam jobb lenne egy kevésbé feltűnőbb helyre ülni ezért felkaroltam a lányt és a legeldugottam asztalhoz ültem vele.A-amúgy mi is a neved.

-Qri és neked mi a normális neved? Mert gondolom nem Zico, Zoci vagy már nem is tudom mi. – nyöszörögte dülöngélve.

- Woo Jiho vagyok örvendek. – mutatkoztam be rendesen. – Esetleg ha már így itt hagyott ez az Uborka akkor beszélgethetnénk.

- Uborka? – kezdett el nevetni. – Egyre jobb. Hát miattam beszélhetünk. Én ráérek hisz most húztam el otthonról.  

- Hogy hogy? – néztem kíváncsian. Eközben legurított még egy pohárral, az alkoholos itallal megtöltött pohárból majd az asztalra vágta.

- Hát tudod a drágalátos apám kitalálta, hogy olyan üzletbe megy bele, amibe bele is halhat, mivel a krapek, akivel együtt működik az háromszor annyi pénzt ad, ha sikerül neki a dolog , azonban ha nem, akkor megölik. Sosem volt sok pénzünk, de mindig eléldegéltünk valahogy. Miért kockáztat ennyit? Nem elég hogy meghalt az anyám most öt is veszítsem el? – könnybe lábadtak szemei és egyre idegesebb lett. – Az én hibám …

- Jó ne sírj nincs semmi baj. Biztos nem a te hibád. – öleltem át. Rettenetes volt látni, ahogy szenved.

- De igen, ha jobban figyelek, és nem megyek, át a zebrán akkor még élne. Miért kellett megmentenie? Inkább haltam volna meg én. – Arcát a mellkasomba temette és egy kis ideig így voltunk majd elhúzta magát.

- Sajnálom. Nem akartalak a problémáimmal terhelni. Jobb, ha nem is zavarlak – állt fel. Az alkohol miatt kicsit imbolygott és megpróbált elmenni, de a karja után kaptam.

-  Várj! Nem baj, ha most kisírod magad. Engem nem zavar de, jobb, ha inkább itt maradsz, ilyen későn még megtámadnak.

- Én nagyon idegesítő tudok lenni – hajtotta le a fejét.

- Nem baj. Úgy is érdekel, hogy hogyan ismerted meg az én haverkám. – ültettem le magam mellé.

- Hát nem egy nagy sztori. Csak annyi, hogy amikor osztálytársak voltunk engem mindenki kitúrt, vagy csesztetett őt kivéve. Az osztály legmenőbb lánya Jinah nagy szünetben meg akart verni és ekkor mentett meg. Azóta legjobb barátok lettünk és mindent elmondtunk egymásnak egészen addig, amíg össze nem jött Hyominnel. Az a lány megtiltotta nekem, hogy találkozzunk és, ezért a végzős évünk második felében már nem is beszéltünk. Illetve egyszer fel akartam köszönteni a szülinapján, de a csaja szépen elintézett a barátnőivel e miatt a húzásom miatt. Tényleg még együtt vannak?

- Nem én mondjuk nem is tudtam erről a Hyominről . És te amúgy szeretted Kyungot? – ha már ennyire belementünk ebbe a témába mindenről tudni akartam.

- Igen… de túltettem magam rajt, mert tudtam, hogy semmi esélyem nincs a volt csaja ellen. Meg ő mindig is csak haverként tekintett rám. Miért nem lehetek olyan szép, mint Hyomin? – sóhajtotta bánatosan. Lehet, hogy még nem sikerült elfelejtenie? Minden esetre jobb, ha nem piszkálom ezzel, ha még jobban lehangolja. Magamhoz húztam törékeny testét, hogy érezze nincs egyedül. -  A mellkasomra volt borulva majd kérdezte. – Nem baj, ha még egy kicsit így maradunk?

- Persze hogy nem. – simítottam végig hosszú sötét hajzuhatagán. Pár perc után szuszogást hallottam.

- Elaludt. – állapítottam meg, mikor Kyung toppant be. Körbenézett, hogy hol ülünk és odasietett hozzánk.

- Nem mondott, vagy csinált semmi hülyeséget ugye? – kérdezte feszülten.

- Jó kislány volt. Bár sajnálom szegényt nem könnyű neki. Nekem már nincs kedvem inni, inkább menjünk a csajozós lakásba.

- Miért nem a Block b dormba? Ugye nem akarod megdönteni? Lee Jihyun nem olyan lány! – húzta fel magát.

- Nyugi nem csak nem akarom, hogy letámadják a többiek.

- Ja, oké. Akkor én viszem – emelte fel óvatosan . Beszálltunk a kocsiba és mentünk Szöul éjszaki világításában pompázó útjain. 

- Hé haver kérdezhetek valamit?  - fordultam felé ő pedig csak az utat pásztázta a szemeivel.

- Ne kímélj.

- Szereted őt? – mutattam a hátsó ülésen alvó személy fele. Hatalmasat fékezett, megállt és megletten nézett rám. – Mi van? Hát milyen kérdés ez?... Hát persze hogy szeretem, mint mindenki mást... Szeretlek téged, ezt a kocsit, Jaehyot ,Taeilt...anyát.

- Nem úgy értem. Válaszolj normálisan! Igen vagy nem? Komolyan most úgy viselkedsz, mint egy tini, aki nem meri bevallani az érzéseit.

- Oly mindegy, hogy én szeretem e. Amikor sulisok voltunk egy idő után került.

- És Hyomin? – vágtam rá.

- A volt barátnőmről is mesélt? Na és mi mindennek mondta el?

- Nem mondott róla semmi rosszat.  Csak annyi hogy az exed megtiltotta neki, hogy találkozzatok.

- Én kinyírom. – fújtatott idegesen. Ekkor kiszálltam a kocsiból és az ő oldalán kinyitottam az ajtót. – Cseréljünk helyet! Én vezetek!

- De…

- Ne ellenkezz! – Hajtottam ki és én ültem a helyére. Elindultunk majd a lakásig meg sem álltunk.

- Majd viszem. – vette a hátára a még mindig mélyen alvó lányt.

- Melyik szobában fog aludni? – érdeklődtem.

- Nálam. A franciaágyon elférünk ketten.

- Hé! Ez nem ér. Miért te alszol mellette? – nyafogtam.

- Akkor döntsük el inkább kő- papír-ollóval? – mosolyodott el.

- NE! Abba mindig veszítek. Vagy tudod, mit aludjon az én ágyamba én meg alszom a kanapén. – Végül ez a felállás nyert és mindenki aludni ment…~