Where are you? 2.rész

   

*Qri Szemszög*
Rémülten bámultam támadóm arcát, s nem tudtam mi tévő legyek. Képtelen vagyok szembe szállni vele, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy ő sokkal erősebb nálam. A távolból közeledő ember alakja egyre jobban látszódott. 
    Reménykedtem benne, hogy Kyung, vagy Zico az és épp értem jön, azonban be kellett látnom, hogy ez nem egy tündérmese. Itt nem fog jönni a szőke herceg fehér lovon. A perverz vendég éhes pillantásokkal beharapta alsó ajkát, majd közeledni kezdett felém, így engem teljesen a falhoz préselt.
- Kérem engedjen el! - ordítottam el magam mire befogta a szám, de addigra oda ért az az ember akit nem régiben észrevettem és lelökte rólam támadóm.
- Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen féreg - szűrte dühösen fogai közt, aztán bemosott neki egy nem épp aprót. Hirtelen mozdulattal megragadta karom és egy kocsihoz rohant velem. Nem tudtam mi tévő legyek, de annak ellenére, hogy megmentett nem kéne megbíznom benne. Arra kérlelt, hogy szálljak be járművébe, viszont én ettől tartottam. Ekkor megcsörrent a telefonom én pedig azonnal felvettem. 
- Qri, hol vagy már? Zico itt már beszunyált mellettem - szólt bele türelmetlenül Kyung. 
- Már kinn vagyok, csak történt egy, s más. Milyen kocsival is vagytok? - érdeklődtem meg faképnél hagyva a megmentőm, de még előtte némán odasúgtam, hogy köszönöm, 
- A Hyundai-ommal, fel fogod ismerni - jelentette ki határozottan.Serényen kerestem az autót mire lámpa villanásra lettem figyelmes és ekkor lett meg az autó. Gyorsan oda siettem, majd mikor kinyitottam az ajtót láttam, hogy a volánnál Kyungie ült mellette pedig Jiho bóbiskolt el. Roppant édes fejet vág miközben szundikál, meglátszik hogy idol.  Hisz a hírességeknek 0-24-ben jól kell festeniük. Igyekeztem nagy zajongás nélkül becsukni az ajtót és hátul beszállni, mert  mégsem kéne a szöszke gyereket felkelteni. Útnak indultunk a lámpa fényes utcákon keresztül, én pedig az ablaknak nekitámasztva fejem bámultam a kivilágított épületeket. Vajon apa merre jár? Mit csinál? - futott át az agyamon, majd inkább másra tereltem gondolataim. Vennem kell egy lakást. Tudom, a fiúk azt mondták maradjak, de mégis nekik is jobb ha magam látom el magam. Igyekezni fogok, hogy le tudjak róluk minél előbb kattanni, ellenben ez nehéz lesz olyan helyzetben mint most.
- Ébresztő - keltegette Kyung Zicot mire ő nyűgösen dörmögött valamit, majd pár pillanat után kivánszorgott az ülésből. Megköszöntem nekik, hogy gondomat viselik, azonban nem hagytam csak ennyiben, hanem emellett még vacsorát is csináltam és rendet raktam. Máshogy nem nagyon tudom visszafizetni a kedvességüket. Ez persze nekik is jó volt, mert szóvá is tették, hogy jobban esik ennyi hajtás után házilag csinált ételt enni mint valami boltit, vagy rendeltet. 

 *pár nappal később*
 
A támadás utáni napon szerencsémre lecsitultak valamennyire a dolgok, de minden nap rettegtem, hogy ismét betér hozzánk ez a vendég és legközelebb nem csak ennyivel úszom meg. A fiúkkal igen csak össze szoktunk, de ennek ellenére serényen gyűjtögettem a saját otthonra. Édesapám azóta sem jelentkezett és telefonját nem veszi fel. Ez mondjuk nagyon idegesít, legalább annyit mondjon hogy ne aggódjak vagy bármi. Végül is a lánya vagyok vagy mi a szösz.
- Qri a nappaliban volt egy tábla csokoládé, esetleg nem tudsz róla? - kérdezte a fejét vakarva Zico mire egy nemet adtam válaszul. Segítettem neki keresni, bár egy csoki ha eltűnik nincs sok remény a megtalálásra, mert valószínűleg valaki megette. Épp a konyhai polcokban, illetve a hűtőbe néztem be mikor a pulton megcsörrent Kyung telefonja ismeretlen számon. Sietve odavittem hozzá a telefont, majd mikor felvette én kimentem tovább keresni a csokit ami végül a fagyasztóban volt, hogy miért jó kérdés. Belenyomtam Zico kezébe aki ennek örömére átölelt, amitől kissé zavarba jöttem. 
- Na, ha már így megtaláltuk együk meg - nyomtam a kezébe ő pedig tört nekem a jég hideg édességből. Mialatt jóízűen falatoztunk egy  beszélgettünk és kacagtunk egymás poénjain mikor Kyung kissé nyugtalan arccal jött ki a szobából.
- Zico, beszélnünk kell. Azonnal! ~

Where are you?1.rész

Qri szemszög:

 Erős fejfájással ébredtem és mikor kinyitottam szemeim ijedten néztem körbe. Még is hol vagyok? És mi a francot csinálhattam múlt éjjel? Csak nem?Úristen...Ugye, nem egy fiú?  - ugrottak fel a kérdések sajgó fejemben.
Végignéztem a szobán, ami egyáltalán nem volt ismerős és ez csak még jobban elérte, hogy aggódjak. Qri csak semmi pánik. Inkább próbálj visszaemlékezni a tegnapra - mondtam magamban és így is tettem. Az biztos, hogy apával veszekedtem és inni mentem. Ah...úgy fáj a fejem így nehéz emlékezni. Na, tehát italoztam egy bárban. Találkoztam Kyunggal és valami szőkével. Mi is volt a neve? Zoci?Ja nem. Gondolkozz! Megvan Zico és beszélgettem is vele azt hiszem, de ugye nem nála vagyok? Basszus, én nem akartam  vele, hisz azt se tudom jóformán ki az. Ezt nagyon elcsesztem, de most hogyan tovább? Nem akarom, hogy könnyű nőcske legyek mások szemében akit könnyen levesznek a lábáról.

- Felébredtél? - nyílott az ajtó mire rémülten meredtem az érkező személyre, aki nem más volt, mint a szöszke. Mikor közelebb lépett én ijedtem próbáltam hátrébb mászni az ágyon, de a falnál tovább nem jutottam. - Nyugi, nem bántalak csak hoztam gyógyszert, mert a tegnapi után biztos másnapos vagy. Eléggé kiütötted magad - magyarázta mialatt egy pohár vizet és egy pirulát nyomott a kezembe.
- Mi történt tegnap? - kérdeztem feszülten. Igaz sejtem mi lehetett, de jobb ha előbb hallom az egész esetet mint utóbb.
- Csak túlzásba vitted az alkoholizálást és bealudtál a bárban, de Kyung és én hazahoztunk.
Szavai hallatán kicsit nyugodtabb lettem, viszont akkor ő is itt van? Nem is kellett ezt már megkérdeznem, ugyan is aggódva csörtetett be a szobába.
- Qri, felkeltél? Ugye nem  mondott semmi baromságot? Én nem alszok alsógatyával a fejemen, csak kitalálta... Nehogy higgy neki! Amit kérdez is csak kamu - hadarta, mire én és Zico is elnevettük magunk.
- Kyung...nem mondtam el, de ezt már nem  magyarázod ki - mondta mialatt szétröhögte a fejét. Bár ahogy elképzeltem, hogy úgy alszik én is újra rákezdtem.
- Ugyan olyan normáltalan vagy mint régen - kuncogtam. - de ne szívd mellre bírlak ám.
- Ez nem vicces...belegázoltatok a lelkivilágomba - mondta durcásan, viszont végül elnevette magát.
- Fiúk! Köszönöm, hogy gondomat viseltétek, viszont most már nem szeretnék a terhetekre le...
- Na és még is hova a bánatba akarsz menni - vágott közbe Kyung, mialatt komoly tekintettel nézett rám. - Haza nem fogsz menni azt tudom.
- Mi? Ezt még is honnan veszed? Bár a tegnapi után tényleg nem kéne. Várjunk...basszus el kéne indulnom melózni, de a cuccaim otthon vannak. Kyung milyen messze vagyunk attól a kocsmától? - tettem fel a kérdést miután egy sóhaj kíséretében csóválta a fejét.
- Az ivás nem old meg semmit erre igazán rájöhettél már volna. Különben is elég messze van, sok idő lenne míg odagyalogolsz.
- DE NEM! Én haza akarok menni, de nem tudom innen, hogy a búbánatba kerülök haza. Onnan legalább eltalálok. Igaz nincs kedvem megint apámmal találkozni, de valahogy el kell hoznom a cuccaimat. Többet nem vagyok hajlandó vele lenni. Sosem hallgat rám és mindig csak a saját feje után megy. Félek, hogy ez fogja egyszer a vesztét okozni, főleg hogy most valami igen kockázatos ügybe vágott bele.
- Jaaa, hogy a helyzet. Ebben az esetben engedd, hogy elvigyelek - ajánlotta fel a fuvart Zico. - Sőt ha nagyon eleged van apádból itt lakhatsz. 
- Nem! Így is rengeteget segítettetek amit nagyon szépen köszönök.
- Tudod mit? Nem kérjük, hanem parancsoljuk, szóval itt kell maradnod - jelentette ki határozottal Park Kyung, de azért megengedte, hogy elhozzam a cuccaim. Mikor beértem a lakásba apa nem volt ott csak egy levél, melyben ez állt: 

"Sajnálom...Így lesz a legjobb ezért elfogadtam az ajánlatot. A lakásba többé nem megyek vissza, ha sikerül az üzlet veszek mindkettőnknek egy tehetősebb házat. Addig költözz valamelyik barátnődhöz. Hidd el így lesz a legjobb.
                                      Szeretettel Apa"

Ahogy végére értem a rövid üzenetnek elszomorodtam. Szóval ennyit ér számára a szavam. Nem is gondol rá mekkora kockázat ez, ellenben még is itt hagyott és most már nincs senkim. Igaz
Kyung most ismét feltűnt, de nem lóghatok a nyakán. Amint sikerül keresek egy olcsóbb albérletet és akkor mindenkinek jó lesz. Miután össze szedtem minden fontos dolgomat a fiúk elvittek a munkahelyemre, amíg ők elfuvarozták a cuccom, majd forgatásra indultak. A vendéglőben épp a rendeléseket vettem fel, mikor egy gazdagnak tűnő pacák tért be. Szokatlan ilyen tehetős embereket látni erre felé. Öltözete elárulta, hogy nem kevés a fizetése és komoly állása van. Oda léptem hozzá és az illedelmes köszöntés után asztalhoz kísértem, majd a kezébe nyomtam az étlapot. Amíg kihoztam a többi vendégnek a rendelését addig hagytam időt arra, hogy eldöntse mit kér.
- Sikerült választania? - kérdeztem rá mire bólintott.
- Igen...magát kérem - mondta komoly hangon ami meglepett.
- Elnézést, de csak az étlapon szereplő dolgok választhatóak - magyaráztam, mikor szóltak a másik asztalnál. - Majd jelezzen, ha eldöntötte.
Épp most lett vége az irodások munkaidejének, ezért csúcsforgalom volt. Ahogy vittem az egyik asztalhoz a bort valaki megragadta a pólóm.
- Na kicsi fruska? Biztos nem adod magad? Nekem az is jó, ha a címed írod le és ott majd elleszünk. Nem muszáj neked is belemenned. Csak egy kötél és már is nem lesz ellenkezés.
- Maga őrült! Hagyjon békén - förmedtem rá halkan majd a konyhára siettem ahol a kolleginám épp ragasztotta fel a rendeléses cetliét.
- Kérlek segíts! Egy őrült vendég rám van szállva...kérlek szolgáld ki - súgtam neki és visszamentem kiszolgálni a többi embert. A munkatársam még odajött hozzám megkérdezni, hogy melyik az majd kiszolgálta. Mikor lejárt a munkaidőm és letakarítottam az asztalokat elmentem átöltözni, mikor kaptam egy üzenetet, melyben a következő állt:
"Hánykor végzel, ha szeretnéd elmegyünk érted.
                                Zico voltam"

Már hívtam őket, hogy válaszoljak, mikor valaki megragadta a csuklóm. A telefon kiesett a kezemből és éreztem ahogy a falnak esek. Drága fekete öltöny...ez az a perverz vendég!
- Kérem hagyjon békén! Megmondtam, hogy nem szeretnék magától semmit - motyogtam mire a falhoz nyomva szorította kezeim. Próbáltam elfordítani a fejem és épp rúgni készültem, hogy el tudjak menekülni, azonban ekkor egy nagy pofon csattant az arcomon.
- Ki engedte meg, hogy kapálózz te ribanc?!  Most szépen velem jössz és azt csinálok amit mondok! Vetted? - ordította, de én nem mertem válaszolni, csak álltam mint a cövek, mikor valaki közeledni kezdett. ~